A lovakat hazánkban törvényileg védik. A mezőhegyesi ménesben 1816-ban fiatal egyedeket hoztak, ők a mai napig is őrzik a hagyományokat. Francia és osztrák származású lovakról beszélünk. Így született meg a Nonius senior. Nem voltak feltétlenül legszebb lovak, de a kancák segítségével sikerült elérni a tenyésztési célokat. Az erős felépítésű ló katonai hátas fajtáként tökéletesen megfelelt. A küllemi hibák kiküszöbölésére a nóniusz lovakat angol telivér ménekkel cseppvérkeresztezést végeztek el. A fajtiszta nóniusz mén genealógiai vonalakra vezethető vissza. Ezeket A, B, C és D vonalaknak nevezték el. A csoportok kialakításával arra törekedtek, hogy megakadályozzák a szoros rokoni tenyésztést. Jelenleg a mezőhegyesi állomány a Hortobágyon található meg. 1961-ben költöztették át őket ide. A második világháború után a nóniusz már elveszítette katonai szerepét, és mint igásló vált kedveltté. Idővel a mezőgazdaságból is kiszorult, számuk rohamosan el kezdett csökkeni. 1989-ben megalakult Nonius Lótenyésztő országos egyesület célja az, hogy fenntartsa a fajtiszta tenyésztés létét és megőrizze ennek a génállományát. Eredeti kancacsaládokat találunk a nóniusz lovak között. A nóniusz ló két típusa alakult ki. Az egyik a nagyobb testű, hátas és jórészt sötét színű vagy fekete mezőhegyesi ló. A kisebb, szikárabb testfelépítésű, pej színű lovak már a Hortobágyon terjedtek el. Ha sárga színű nóniusz lovat látunk, akkor, az biztosan nincs törzskönyvezve. A ló magassága 155-165 centi között mozog. Teljesítményképessége magas, munkakészsége páratlan. A nóniusz ló nagyon jó ugró és imád bakolni.